Ára: 300 forint
Majakovszkijt nehéz hova tenni. Sarlóval kaszabolt új utat magának, hátat fordítva mindannak, amit addig az ő koráig költészetnek hívtak. Kovács András Ferenc írta J.A. szonettje c. versében a költészetről, hogy „Gallyát töröm csak, mert a töve vén” – Majakovszkij kitépte gyökerestől. Nagyon élénk, energikus jellem volt. Verseit határozottan, tagoltan adta elő, mély, basszus hangján, teli torokból. Ezért írta a verseinek jelentős részét lépcsőzetes, tömör struktúrában. Szavai hatásosak és célratörőek voltak – ahogy ő fogalmazott: „A költészet / akár a rádiumtermelés./ Egy gramm rádium / egy évi robot. / Tízezer tonna szó-érc sem kevés, / ha azt az egy szót / közte fölhozod. / De ez a szó / milyen emésztően éget!” Hithű kommunista volt, a századforduló még akkori tiszta értelmében, melynek célja az volt, hogy a sokat szenvedett tömegekre is rámosolyogjon a boldogság verőfénye. Szerette volna a költészetet is az eszme szolgálatába állítani. Hitte, hogy a költészet is egyenrangú eszköze lehet annak a gépezetnek, mely egy szebb jövővel kecsegtetett. Verseiből következtetni lehet arra, hogy a megjelenése milyen felkavaróan hathatott a közönségére. Látni véltem, ahogy megjelent emelt fővel, melyet egyenes gerinc tart. Tekintete végigmér mindenkit, szúrón, szemrebbenés nélkül. Szavaitól pedig megmámorosodik a változásra szomjas férfinép és libabőrösök lesznek a nők. Kortársai rettegtek tőle, kiket folyton ostorozott. Mikor Majakovszkijt olvasod, akkor eléd tárul a zavaros kor, melyben élt, látod magad előtt a kommunizmusnak azt az arcát, melybe annyian beleszerettek és melynek hiánya miatt annyian kiábrándultak belőle – ahogy valószínűleg ő maga is. Ezt látva az ókori görögökhöz méltó egyenességgel, saját maga tette ki az utolsó pontot harminchetedik életévének a végére és szíven lőtte magát, de a korrektség kedvéért, a búcsúlevelében megemlítette: „Halálomért senkit se okoljanak, és kérem, hagyják a pletykákat. A megboldogult az ilyesmit szörnyen nem szerette.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése